A Grimm testvérek kortársa, Franz Xaver von Schönwerth mesegyűjteményét találták meg nemrég és ezzel egy sor sosem ismert királyfi, mesebeli lény és gonosztevő indulhat világhódító útjára.
A kötet eddig elzárva pihent egy Regensburg-i archívumban, ahol több mint 150 évig aludta Csipkerózsika-álmát. Von Schönwerth történész volt és a németországi Oberpfalz környékén végzett nagyon alapos gyűjtőmunkát, egy időben a Grimm-fivérek mesegyűjtő korszakával. A történész kötetei az 1850-es években meg is jelentek, de nem figyelt fel rájuk senki.
A meséket már elkezdték feldolgozni és rendszerezni, egy részük a Grimm-testvérek által is gyűjtött, az európai folklór ismert történeteinek helyi változata, de számos olyat is találtak közöttük, amelyek teljesen egyediek s máshol még nem tűntek fel. Ezek szereplői is érdekesek: van itt Petrezselyem királykisasszony, fukar gazda, aki talál egy pénzmalmot, lány, aki tavacskává változik és megissza őt a gonosz banya.
A Guardian már meg is jelentette az egyik új mesét, a Petrezselyem királykisasszonyt, amit itt olvashattok.
Petrezselyem királykisasszony
Egy királyfi eltévedt az erdőben, és talált egy barlangot. Átaludta az éjszakát, és amikor felébredt, ott állt mellette egy öreg banya és egy medve. A vén boszorkány nagyon nyájas volt, kérlelte a herceget, hogy maradjon ott és vegye feleségül. A herceg erről hallani sem akart, de a banya fogságba ejtette.
Egy nap, amikor egyedül maradtak a medvével, az így szólt: "Húzd ki azt a rozsdás szöget a falból, így megszabadulok az átoktól, te pedig vidd a szöget a fehérrépaföldre, ott szúrd le, és gyönyörű feleséget találsz.” A herceg megragadta a rozsdás szöget, úgy meghúzta, lett nagy mennydörgés, és a barlang fala megrepedt. A medve királlyá változott.
"Most megyek, és megkeresem a szép leányt"- kiáltotta a királyfi és fürgén elindultak. Mentek a fehérrépaföldre, hogy a herceg leszúrhassa a földbe a szeget, amikor megjelent egy szörnyeteg. A herceg elejtette a szöget, egy bokor megszúrta az ujját és álomba merült. Sokáig alhatott, mert amikor felébredt, szőke, göndör szakálla nőtt, és a fehérrépamező is eltűnt.
A királyfi felkelt, és átvágott erdőn-mezőn, de a fehérrépaföldet sehol sem találta. Teltek-múltak a napok, egy este, mikor elfáradt, leült egy kökénybokor tövébe. Letört egy virágzó ágat, mert az belelógott a szemébe. Ahogy körülnézett, meglátott egy fehérrépát, leszúrta mellé a kökényágat, és elaludt.
Amikor felébredt másnap, a fehérrépa kinyílt és a belsejében, akár egy kagylóban, gyönyörű látomást látott. A leggyönyörűbb lány képe sejlett fel előtte, akit valaha látott.
A királyfi tovább folytatta a lány keresését, mígnem egyszer csak visszajutott a barlanghoz, de senki nem volt ott. Elővette a szöget, beütötte a barlang falára, mire rögtön megjelent az öregasszony és a medve. „Te banya, most már mondd meg, hová rejtetted a gyönyörű leányt?” – mondta a királyfi mérgesen. „Itt vagyok én neked!” – mondta kacagva az öregasszony.
„Nem tesz lóvá megint!” – mondta a királyfi.
A medve bólintott, és így szólt: „Csak húzd ki a szeget a falból!” A herceg elkezdte húzni. Mikor már félig kihúzta, látta, hogy a medve félig ember, félig állat, a banya pedig félig gyönyörű leány. Mire teljesen kihúzta a szeget, csak a gyönyörű lány maradt, a medvéből király lett, ő volt a lány apja. Megtört a varázslat, összeházasodtak, övék lett a fele királyság, ma is élnek, ha meg nem haltak.
